Egyéni cég: Fogalma, alapítása és szabályai (2026)

Az egyéni cég az egyik leggyakrabban félreértett vállalkozási forma Magyarországon. Sokan összekeverik az egyéni vállalkozással, mások azt hiszik, hogy valamiféle „kisebb kft.” — valójában egyik sem igaz. Ha növekedési pályán van, és kinőtte az egyéni vállalkozói keretet, ez a cégforma komolyan szóba jöhet. De csak akkor, ha pontosan tudja, mire vállalkozik.

Mi pontosan az egyéni cég fogalma, és miben tér el az egyéni vállalkozástól?

A 2009. évi CXV. törvény az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről (röviden: Evec. tv.) 20. § (1) bekezdése szerint az egyéni cég „az egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő természetes személy által alapított, jogi személyiséggel nem rendelkező jogalany, amely a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel jön létre.”

Ebből következik az első és legfontosabb tisztázandó pont: az egyéni cég nem jogi személy. Ez éles különbség a kft.-hez képest, ahol a társaság a tagjaitól elkülönült, önálló jogi személyiséggel bír. Ezzel szemben az egyéni cég csupán önálló jogképességgel rendelkezik: cégneve alatt tulajdont szerezhet, szerződést köthet, pert indíthat, és perelhető — de maga a jogi személyiség hiányzik.

Az egyéni vállalkozó nem is külön jogalany: a természetes személy és a vállalkozás egybemosódik, az adóhatóság tartja nyilván, és a tevékenységet ÖVTJ-kódokhoz köti. Az egyéni cég viszont a cégbíróságon kerül nyilvántartásba — ugyanott, ahol a kft.-k és bt.-k —, és TEÁOR-kódokat regisztrál a cégjegyzékbe.

A törvény egyértelműen rögzíti: egy természetes személy kizárólag egy egyéni cég tagja lehet, és főszabály szerint csak egyetlen tagja lehet a cégnek. Az alapító tagnak egyéni vállalkozóként kell szerepelnie a nyilvántartásban — ez előfeltétel, nem opció.

A felelősség kérdése sem egyszerű. A törvény szerint az egyéni cég kötelezettségeiért elsősorban a cég felel saját vagyonával. Ha azonban a cégvagyon a követelést nem fedezi, a tag saját vagyonával korlátlanul felel. Ez lényegesen eltér a kft. korlátolt felelősségétől, és mérlegelés szempontjából ez az egyik legfontosabb különbség a két forma között.

Összefoglalva a két forma közötti legfontosabb különbségeket:

• Nyilvántartás: az egyéni vállalkozót az adóhatóság tartja nyilván; az egyéni céget a cégbíróság jegyzi be a cégjegyzékbe

• Tevékenységi kód: egyéni vállalkozónál ÖVTJ, egyéni cégnél TEÁOR

• Jogi személyiség: a cégformának nincs jogi személyisége, de önálló jogképességgel rendelkezik

• Felelősség: mindkét formánál a tag végső soron korlátlanul felel, de a céges vagyon elsőbbséget élvez

• Könyvvitel: kettős könyvvitelt kell vezetni, az egyéni vállalkozó bizonyos esetekben bevételi nyilvántartással is élhet

Érdemes azt is tudni, hogy az egyéni cég alapítása az egyéni vállalkozói státusz megszűnésével jár. A 2009. évi CXV. törvény 9. § b) pontja kimondja: ha az egyéni vállalkozó egyéni céget alapít, a cégbejegyző határozat jogerőre emelkedésével az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultsága megszűnik. Tehát a két forma nem folytatható párhuzamosan.

Az egyéni cég alapításának lépései és jogi feltételei

Az alapítás első feltétele, hogy az alapító az érvényes egyéni vállalkozói nyilvántartásban szerepeljen. Az alapító okiratot legkorábban az egyéni vállalkozói nyilvántartásba vételt követő napon lehet aláírni — vagyis először az egyéni vállalkozói státusznak kell meglenni.

Az alapító okiratot közjegyző által készített közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni. A 21/2006. (V. 18.) IM rendelet szerződésmintát is tartalmaz, amelynek kitöltésével az alapító okirat is elkészíthető — ez kisebb ügyvédi munkát igényel, de a formai követelmények ugyanazok maradnak.

Az alapítás bejelentésére az alapító okirat aláírásától számított legfeljebb 30 nap áll rendelkezésre. A bejelentést a cégbírósághoz kell benyújtani bejegyzés és közzététel céljából. A cégforma a cégnyilvántartásba való bejegyzéssel, a bejegyzés napján jön létre — korábban nem.

Az alapítás előtt az egyéni vállalkozónak leltárt kell készítenie, és meg kell határoznia, hogy mely vállalkozói eszközöket és kötelezettségeket adja át a cégnek vagyoni hozzájárulásként. Ez az átadás nem automatikus, tudatos döntést igényel.

Az alapító okiratban kötelezően fel kell tüntetni a cégnevet — amelynek tartalmaznia kell az „egyéni cég” vagy az „e.c.” megjelölést —, a székhelyet és a főtevékenységet. A TEÁOR-számot az alapító okiratban nem szükséges feltüntetni (a 21/2006. IM rendelet szerződésmintája ezt kifejezetten jelzi), de a tevékenységi kör megnevezése igen.

Egy fontos korlátozás: az alapított cég és tagja nem lehet gazdasági társaságban korlátlanul felelős tag. Például bt.-be beltagként nem léphet be, amíg a cég fennáll.

Sokan a vállalkozási forma kiválasztásánál az egyszemélyes kft.-vel is összevetik ezt a formát. A fő különbség a felelősségben keresendő: a kft. korlátolt felelősséggel jár (a tag csak a törzsbetétje erejéig köteles helytállni), míg az egyéni cégnél mögöttes korlátlan magánvagyoni felelősség áll fenn. A kft. alapításához legalább 3 000 000 Ft törzstőke szükséges, az egyéni cég tőkekövetelménye viszont alacsonyabb — ez kisebb induló vagyonnal rendelkező vállalkozóknak kedvezőbb kiindulópontot jelenthet.

Adózási tudnivalók és pénzügyi adminisztráció egyéni cégeknek

Az adózásban alapvetően két fő lehetőség van: a társasági adó (TAO) és a kisvállalati adó (KIVA).

A társasági adó mértékét az 1996. évi LXXXI. törvény 19. §-a rögzíti: egységesen 9 százalék a pozitív adóalap után. Ez uniós összevetésben az egyik legalacsonyabb társaságiadó-kulcs, és az egyéni cégre ugyanúgy vonatkozik, mint egy kft.-re.

A kisvállalati adót a 2012. évi CXLVII. törvény 16. § (1) bekezdése szabályozza. Ez a szakasz kifejezetten nevesíti az egyéni céget a KIVA lehetséges alanyai között — tehát választható ez az adónem, ha a vállalkozás megfelel a méretbeli és egyéb feltételeknek. A KIVA a pénzforgalmi szemléletű jövedelemre és a bértömegre épít, és számos növekvő mikrovállalkozásnál kedvezőbb adóterhelést eredményezhet, mint a TAO. A két rendszer közötti választás érdemi hatással van a tényleges adóteherre, ezért a döntést érdemes könyvelővel egyeztetni.

Amit az adózás kapcsán sokan figyelmen kívül hagynak: a cégalapítás az egyéni vállalkozói tevékenység megszűnésének minősül szja-szempontból. Az 1995. évi CXVII. törvény 49/A. § (2) bekezdése alapján a cégbejegyző határozat jogerőre emelkedésének napját megelőző napra az egyéni vállalkozónak leltárt kell készítenie, és tételes kimutatást kell összeállítania az eszközökről és követelésekről. Ez egy valódi elszámolási pont, amelybe felkészülés nélkül nem szabad belevágni.

A könyvvezetés szempontjából a cégforma a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény hatálya alá tartozik, és kettős könyvvitelt köteles vezetni. Ez magasabb adminisztratív terhet jelent, mint az egyéni vállalkozói bevételi nyilvántartás — de egyben professzionálisabb pénzügyi képet is ad a cégről, ami banki finanszírozásnál vagy üzleti partnerekkel szemben előnyt jelenthet.

A kettős könyvvitel azzal is jár, hogy éves beszámolót kell készíteni és letétbe helyezni a cégbíróságnál. Ez a kötelezettség időigényes, de hosszú távon javítja a vállalkozás pénzügyi átláthatóságát — különösen, ha hitelhez, pályázathoz vagy befektetőhöz való hozzáférés a cél.

Digitális könyvelés és hatékonyság az egyéni cég működtetése során

A kettős könyvvitel és a cégbírósági kötelezettségek miatt az adminisztráció jóval összetettebb, mint egy egyéni vállalkozó esetében. Ez különösen igaz az adóbevallásokra, az éves beszámolóra és a TEÁOR-kódok nyilvántartására.

Rendszeresen felmerülő kérdések: Melyik TEÁOR-kód illik az adott tevékenységhez? Érdemes KIVA-t választani, vagy maradjon a TAO? Milyen változásokat kell bejelenteni a cégbíróságnak, és milyen határidőn belül? Ezek a kérdések ritkán egyszerűek, és egy rossz döntés bírsághoz vagy adóhiányhoz is vezethet.

Az AccountIQ platformon az AI kérdés-válasz funkció valós idejű jogszabálykereséssel segít megválaszolni az ilyen kérdéseket — legyen szó az adózásról, a KIVA-választás feltételeiről vagy a cégbírósági bejelentési határidőkről. Ha a TEÁOR-kódok között keres, a beépített TEÁOR-kódkereső közvetlenül a hatályos TEÁOR 2025 rendszert mutatja be, így nem kell találgatnia, melyik kód fed le egy-egy tevékenységet.

Összefoglalás: amit erről a vállalkozási formáról biztosan tudni kell

Az egyéni cég a magyar vállalkozási jog sajátos, sok szempontból félreismert formája. Nem jogi személy, de önálló jogképességgel bír. Nem nyújt korlátolt felelősséget — ha a cégvagyon nem elég, a tag saját vagyonával is helytáll. Nem egyéni vállalkozó — a cégbíróságon van nyilvántartva, TEÁOR-kódokat regisztrál, és kettős könyvvitelt vezet. Az alapításkor az egyéni vállalkozói státusz megszűnik, ami szja-szempontból is elszámolási kötelezettséget von maga után.

A legfontosabb tudnivalók tömören:

• Jogszabályi alap: 2009. évi CXV. törvény (Evec. tv.), II. fejezet

• Jogképes, de nem jogi személy

• Alapítás: közjegyző vagy ügyvéd által ellenjegyzett alapító okirat, 30 napon belüli cégbírósági bejelentés

• Felelősség: a cégvagyon elsőbbséget élvez, de mögöttes korlátlan tagi felelősség áll fenn

• Adózás: TAO (9%) vagy KIVA választható

• Tevékenységi kód: TEÁOR (nem ÖVTJ)

• Könyvvezetés: kötelező kettős könyvvitel és éves beszámoló

Ha az egyéni vállalkozói keretből való kilépést fontolgatja, érdemes alaposan végiggondolni, hogy ez a forma vagy inkább egy egyszemélyes kft. felel-e meg jobban a céloknak. A kettő között lényegi különbségek vannak a felelősség, az adózás és az adminisztrációs kötelezettségek tekintetében — és mindhárom szempont hosszú távon meghatározza a vállalkozás mozgásterét.